btmn
Beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanuló
BTMN-típusok:
1. Olvasási–szövegértési nehézség, írás–helyesírási nehézség
A szaktanárok feladatai: Az értő olvasás fejlesztésében minden szaktanárnak jelentős feladata van. Minden szaktárgynak megvannak a jellemző kifejezései (szakszókincse), jellemzően használt nyelvi fordulatai. Ezeket ugyanúgy fel kell ismertetni, gyakoroltatni kell a diákokkal, mint olvasástanuláskor a szavakat. Fontos, hogy a szaktanár egy-egy tananyag feldolgozása során kiválassza azt a 10-15 legfontosabb kifejezést, melyet meg szeretne ismertetni a gyerekekkel és ezt változatos formában gyakoroltassa az órán. Segítse tanulóit, hogy az adott témakörbe bele tudjanak helyezkedni, megértsék a szaktárgy jellemző nyelvi fordulatait.
Az olvasásihelyesírási nehézségekkel küzdő diákoknak lehetőség szerint nyelvtől teljesen (pl. képregény rajzolás megadott
kockaszámmal) vagy majdnem teljesen független (pl. gondolattérkép, idővonal) házi feladatokat ajánljunk fel. Fontos, hogy minden diák meg tudja mutatni, milyen tudásra tett szert egy-egy témakörben. Igyekezzünk olyan
beszámolási módot választani az olvasási-helyesírási nehézségekkel küzdők számára, melyekben nem
akadályozottságuk, hanem képességbeli erősségeik mentén dolgozhatják fel a tananyagot. Kérjünk kérdéseket a
többiek számára vagy szóbeli beszámolót, esetleg a legfontosabb öt mozzanatról készített rajzot, címmel, stb.. A felső
tagozaton a reális önértékelés kialakítását nagyban segíti, hogyha a felajánlott feladattípusok közül maguk a diákok
választanak.
2. Számolási nehézség
Számolási nehézség esetén szükséges a differenciálás akár segítségadásban, feladatok, tevékenységek, szociális keretek, tanulási stílus, célok szintjén és az értékelésben. A sikerességhez elengedhetetlen a tanulói motiváció erősítése, és az önértékelés fejlesztése.
Ki kell alakítanunk a matematikára vonatkozó, helyes tanulási szokásokat:
- kellő pontosságú becslések a számítások és mérések előtt, ű
- a feladatmegoldás helyességének ellenőrzése, - anyanyelv és szaknyelv adott szinten elvárható használata (nyitott, eleven fogalmak folyamatosan bővülő elsajátítása),
- a megfelelő gyakorlottsági szint elérése (azaz fogalmak és eljárások eszközként való használata),
- a feladatokhoz terv- és vázlatkészítés,
- a megoldás megfogalmazása,
- a tanuláshoz kapcsolható eszközök (vonalzó, körző) ismerete és megfelelő használata,
- a gondolatokkal való érvelés és cáfolás elsajátítása.
3. Figyelmi nehézség
Az érintett gyermekek, tanulók számára kihívást jelenthet, hogy az őket érő ingerek közül a megfelelőt kiválasszák a további, mélyebb feldolgozás számára (pl. az osztályteremben a tanár beszédét kiszűrjék a zajos háttérből, hogy a feladatmeghatározásra összpontosítsanak). Nehézséget okozhat a figyelem (szándékos) fenntartása hosszabb időszakon keresztül (pl. egy több percig tartó, kevéssé változatos gyakorlást, bevésést szolgáló feladat során), így a kezdeti, akár sikeres megoldások után a gyermek elterelődik a feladattól, hosszabb-rövidebb időre ki-kilép a helyzetből, vagy pedig romlik a teljesítménye (pl. egyre többet hibázik).
Más esetben a figyelem irányának áthelyezése, azaz a figyelmi fókusz váltása okoz nehézséget. A figyelem megtapadására példa lehet, ha egy matematika feladatlapon sorozatos összeadások után kivonások következnek, és a gyermek figyelmen kívül hagyva a váltást, végig csak összeadja a számokat.
Gyakran ehhez kapcsolódik a figyelem megosztásának problémája, amely esetén nehézséget okoz a párhuzamos válaszadás vagy feladatvégzés. A figyelem megosztása azt jelenti, hogy egyidejűleg több műveletet hajtunk végre (pl. biciklizés közben tudunk beszélgetni) és a különböző műveletekre különböző mértékben figyelünk (pl. forgalmi akadály esetén a társalgás helyett a biztonságos kerékpározásra összpontosítunk).
Megint más esetben a szűkösebb figyelmi kapacitás okoz nehézséget, vagyis a gyermek egyidejűleg a szükségesnél kevesebb dolgot képes figyelmével befogni. Csökkent figyelmi terjedelem esetén például gondot jelent 40 2-3 számnál több elemből álló sorozatok figyelemmel kísérése. A fenti problémák viszonylag egymástól elszigetelten, de akár kombinált módon is megjelenhetnek. A figyelmi nehézség kategóriába sorolt jelenségek eredetüket tekintve másodlagosak vagy nem specifikusak, tehát ez esetben a figyelmi működés eltérései általánosabb tényezőkkel (pl. az idegrendszer fejlődési késése, alacsonyabb értelmi képesség, érzelmi, hangulati vagy motivációs problémák, testi betegség vagy tartós fájdalom) magyarázhatók. A figyelmi nehézség - a mögöttes kiváltó tényezők, illetve az azok befolyásolására tett megoldásmódok függvényében - időszakos is lehet (így például az érzelmileg megterhelő időszakot követően megszűnhet). A probléma gyakran hullámzó teljesítményszint, feladatértési problémák, fáradékonyság vagy “feledékenység” formájában jelentkezik.
A tanulássegítés szempontjából a pedagógusnak érdemes figyelnie a következőkre:
- Éber jelenlét legyen jellemző rá, amelynek következtében a pedagógus viselkedésével sugallja, hogy teljes mértékben jelen van, hatékonyan beavatkozik még a probléma kialakulása előtt.
- Fontos a megosztott figyelem képessége, amely lehetővé teszi, hogy egy-egy problémát úgy kezeljen, rendezzen el a pedagógus, hogy az ne zavarja a csoport nem érintett részének feladatvégzését.
- A tanóra vezetése során törekedjen az egyenletes tempóra. A tevékenységek legyenek lendületesek és változatosak.
- A tanóra vezetése során törekedjen a gördülékenységre. Ehhez például figyeljen a tevékenységek közötti váltás alapos megtervezésére.
- Ehhez jó eszköz lehet a közösen kialakított verbális vagy nonverbális (kéz- vagy hangjel, képes kártya stb.) jelek alkalmazása.
- A lassú tanulók tanítása során – mivel a figyelmi kapacitásuk jellemzően korlátozott –, a tananyagot célszerű az élményeikre, közvetlen tapasztalataikra alapozni.
- Az új ismeretek fokozatos, kisebb lépésekben történő közlése, a tananyag kisebb egységekre való bontása.
- Szükséges a tanítási módszerek gyakoribb váltogatása, emellett minél több ingermodalitás bekapcsolása, amivel jó esetben minden tanulási stratégiával bíró tanulót meg tudunk szólítani.
- Kevesebb feladat adása vagy ugyanannyi feladatra több idő biztosítása.
- A tanórai motiválás technikái:
- a tanuló alapvető szükségletei legyenek kielégítettek (például: éhség, szomjúság, mozgásigény stb.)
- mind a tanterem, mind a gyermekek közössége nyújtson biztonságot a gyermeknek – a pedagógus maga motivációs tényező (például: a kommunikációs stílusa, elfogadó attitűdje stb.)
- játékosság – kognitív egyensúly kimozdítása olyan feladatokkal, ahol a diákok megbeszélhetik mit gondolnak egy problémáról, például: szóforgó kooperatív technika alkalmazásával
- világos, elérhető célok kijelölése a tanulók számára
- Néhány ötlet a tanórai figyelem fenntartására:
- A pedagógus járkáljon a teremben, miközben tanít.
- A nyugi labda, gyurmalin, vagy más, hangot nem adó eszköz automatikus babrálásának megengedése a figyelem fenntartását is segítheti.
- Törekedjünk az interaktivitásra, vonjuk be aktívan a tanulókat a tanulási folyamatba.
- Törekedjünk a tanulókkal szemkontaktusba kerülni miközben beszélünk.
- Érdemes a tanóra menetébe átmozgató gyakorlatokat beiktatni, akár egy mozgással kísért mondóka, akár egy légzőgyakorlat segítségével.
4. Beilleszkedési, magatartási nehézség
Az elvárások ideiglenes csökkentése, a tempó lassítása, a túlingereltség elkerülése, plusz pihenőidő, feltöltődési lehetőség biztosítása, a kortárs bántalmazás megelőzése jelenthet segítséget; valamint legyen olyan bizalmi személy a tanuló környezetében, akinek jelezheti a nehézségeit, beszélgethet vele; illetve aki fel tudja mérni, hogy van-e szüksége szaksegítségre a helyzet feldolgozásához.
Konkrét pedagógiai módszerek a beilleszkedési vagy magatartási nehézség esetkörében:
- Közös szabályalkotás az osztályban, közösségépítés, bullying prevenció, problémamegoldási, konfliktuskezelési módszerek tanítása az egész osztálynak, a szabályok és a problémamegoldás módszereinek vizuális megjelenítése az osztályban, szocio-emocionális képességfejlesztés, érzelmi intelligencia fejlesztése a tanulási folyamatba ágyazottan is;
- magatartásra vonatkozó szabályok megbeszélése, közös alakítása az érintett tanulóval, a következmények/jutalmazás rendszerének közös kialakítása, a fokozatosság elvének érvényesítése a magatartási nehézségek leküzdésében;
- A pedagógusok elvárásainak összehangolása, azonos magatartási szabályok, kiszámítható reakciók a különböző órákon és a szünetekben is;
- Beilleszkedési nehézség esetén pozitív szerepek megerősítése, társas kompetenciák fejlesztése;
- Egyértelmű, részletes szabályrendszer kialakítása vizuális képek, táblák, molinók segítségével; a rövid szabályok gyakori ismertetése, következetes betartatása, konkrét következményekkel való összekapcsolása.
- Napirend kialakítása előre megjelenített formában.
- A gyerek számára konkrét feladatok (pl. táblatörlés, terítékek elhelyezése, írószerek kiosztása, eszközök összegyűjtése) kijelölése a nap elején.
5. Súlyos környezeti ártalom